Keresés ebben a blogban

2011. szept. 28.

Tari Annamária: Y generáció

Kép innen származik


Ha már elég régóta követitek a blogom bizonyára észrevettétek, hogy bizony a recepteken kívül másfajta bejegyzések is olvashatók itt. A címkéim között találhattok olyanokat is mint pl. élménybeszámoló, közérdekű közlemény, film és boszorkánykonyha. Most egy újabb címkével bővítem a sort, ami nem más mint a könyv kategória. Már eredetileg is a blog indításakor úgy terveztem, hogy nem feltétlenül csak recepteket szeretnék ide írni, megosztani Veletek hanem mindenféle érdekes dolgot, ami éppen megtörtént velem, vagy olvastam, láttam, vagy akár hallottam. Aztán egy idő után nagyon elmentem a gasztos irányba, amit persze nem bánok, de most mégis úgy érzem itt az ideje egy kis újításnak. A receptek maradnak, de beiratkoztam a helyi könyvtárba és ezentúl olvasni is fogok. Réges-régen nagy könyvmoly voltam. Lehet újra az leszek?? Meglátjuk/meglátjátok...

A könyv borítójáról:

Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban.
Nincs könnyű dolguk…
Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására.

És akkor az én véleményem...
Könyvet általában két szempont szerint választok: ismerem az írót és tetszett már könyve vagy meglátok egy olyan címet, ami megfog. Ezúttal az Y-generáció a címével fogott meg. Én magam is ennek a generációnak a tagja vagyok. A könyv élethű tükröt mutat a jelen kor fogyasztói társadalmáról, amelyben már fel sem kell állnunk a számítógépünk mellől, ahhoz hogy a barátainkkal chat-eljünk, megosszuk az örömünket/bánatunkat egymással egyes közösségi portálokon, ételt rendeljünk, híreket olvassunk, blogot írjunk, játszunk és így tovább. Én azt gondolom, hogy jó dolog ez a technikai fejlődés, de ugyanakkor nem szabad abba a csapdába esni, hogy megengedjük a virtuális világnak, hogy beszippantson. Mert akkor nincs menekvés és igazi függőkké válunk.. No meg az a sok adat sem bír mindig információ értékkel, ami ide felkerül. Még mindig jó dolog a kissé földhöz ragadott, hétköznapi dolgok beépítése az életünkbe, mint például egy könyv elolvasása. Én például imádom lapozgatni, nézegetni kézbe fogni a könyveket és olykor az utolsó oldalra tévedni, hogy tudjam az lesz e a történet vége, amit szeretnék.. és persze igazi könyv rajongóként a könyvek illatát is szeretem. Szeretem, hogy bármikor elérhető vagyok telefonon és bármikor ott van amolyan biztosítékként vészhelyzetek esetére. Olykor mégis eszembe jut, hogy nem történik nagy katasztrófa ha nem viszem magammal, hisz a gyerekkoromban még a vezetékes telefon is nagy számnak számított és akkor is boldogan éltünk... Azt gondolom ebben a világban is meg kell találni az egyensúlyt és éppen annyi időt tölteni a technikai vívmányok társaságában, amik megkönnyítik az életünket és lehetőleg ezen kívül ne felejtsünk el ÉLNI, élvezzük a természet szépségeit az élet hétköznapi csodáit és persze merjünk álmodni ;))

2 megjegyzés:

OZ írta...

Nem kell mást tenni, csak egyszerűen, számításba venni azt, ha valakit nem érek el, még nem katasztrófa. Majd később elérem. Nem is értem, hogy eshetnek emberek ekkora csapdába, hogy megvádolják a másikat azzal, hogy: "Miért nem voltál elérhető?"
Egy egyszerű: "azért mert b**d meg!" talán észhez téríthető az abszurditásból az illető. - ez a véleményem. Amúgy jó a blogod!

Panna írta...

Valóban nem tartozik a legnagyobb katasztrófák közé, ha valaki nem lóg folyton a neten vagy a telefonján :)) Mert ugye ilyen is van ;)) Amúgy köszi, lassan megint meg leszek vele elégedve :P