Keresés ebben a blogban

2012. ápr. 6.

Joanne Harris: Csokoládécipő

A borítóról:

Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmarte-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél -egy időre- megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt ; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni egy unalmas háziurához, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...

Joanne Harris, világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néha olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is minden csoki finom."

Saját vélemény:

Na ezek után, ha ezt elolvastátok és a helyembe képzelitek magatokat, akkor rögtön sejthetitek, hogy alig vártam, hogy végezzek a Csokoládéval és folytathassam tovább a történetet. Sok könyvet lezáratlannak érzek, miután elolvastam őket és még olyan kíváncsi lennék mi történik a karakterekkel a későbbiekben. Éppen ezért örültem, annak hogy a Csokoládénak van folytatása is. Ráadásul a második rész sokkal fordulatosabbnak és izgalmasabbnak ígérkezett az elődjénél. Ilyen előzményekkel vágtam bele az olvasásának.
Bevallom őszintén leginkább Zozie karakterére voltam leginkább kíváncsi. Gyorsan kiderült számomra, hogy ő nem más, mint egy szemfényvesztő szélhámos. Mindig annak illetve olyannak mutatja magát, amilyen személyiségre éppen szüksége van a céljai eléréséhez. Akár még egy szimpatikus karakter is lehetett volna, ha nem akarná Anouk és Vianne "varázserejét" a magáénak tudni. A színes öltözködése ami egyedül szimpatikus számomra, na meg a cipői :)
Roux felbukkanása is izgalmat csempész a történetbe. Hiszen neki sejtelme sem volt arról, hogy Roxette az ő lánya. Titokzatos, mint mindig. Ezt már szeretem :) Viszont minden negatívum ellenére marad és vigyázz Anoukra és Viannre. Persze végül, úgy szép a sztori, hogy Viannel még egymásra is találnak.
Ja és említettem már a Csokoládéban is egy titkot, amit Vianne édesanyja őrzött. Nem, nem a fekete ember. Ő végig attól rettegett, hogy elveszik tőle Viannet, aki nem is az ő igazi lánya volt. Azt nem árulom el, hogyan került hozzá a csecsemő. Viszont annyit elmondhatok, hogy természetesen felbukkan majd az igazi édesanya is.
Szerintem fordulatos könyv. Sokkal jobban szerettem olvasni, mint a Csokoládét (pedig az is abszolút kedvenc lett). Kíváncsi voltam a kis titkokra, amiket megtudhatok. Ja és hogy ebből miért nem készítettek filmet? Nem értem...


Kép innét.

6 megjegyzés:

Mrita írta...

Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Panna írta...

Mrita,

Kellemes Húsvétot és jó pihenést Nektek is!

Petra írta...

Kedves Panna!
Boldog ünnepet kívánok nektek! :)))

Viki írta...

További Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok !

Kati írta...

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok:)

Panna írta...

Petra, Viki, Kati!

Köszönöm!