Padlizsános tészta, avagy hogyan vegyünk rá egy pasit hogy ne csak húst egyen :))

Remélem nem unjátok még a padlizsánt, mert én bizony még nem teltem be vele. Ezt a tésztát még a többi padlizsános receptemmel hasonló időpontban főztem, de eddig itt nem került sorra. A receptet nem túl nagy keresgetés közepette a Kifőztük magazin 2011/7. számából (amit most technikai okok miatt nem tudok belinkelni) varázsoltam elő. Nekem rögtön megnyerte a tetszésemet. Ha nem bánjátok, most az elkészítés helyett kissé rendhagyó módon és talán picit lustaságból is (azt az újságból is el tudjátok olvasni, ha így kép alapján felkeltettem az érdeklődéseteket) inkább egy szokásos itthoni történetet mesélek el. Elsősorban magamnak készítettem ezt az ételt, mégis úgy alakult, hogy apukámmal ketten ettük. Apa kérdezi: Mi az ebéd? Mondom: padlizsános tészta... Jön a szokásos pasis reakció. Már nem is kell mondania mire gondol, látom az arckifejezéséből is.. Na ebben már megint nincs hús...tuti nem finom, de azért éhes vagyok, eszek belőle egy picit... Aztán persze ilyenkor szoktak jól meglepődni a pasik. :)) Vesznek egy kisebb adagot, megeszik. Közben morfondíroznak, hogy ez nem is olyan rossz. Ha szerencsénk van még hangosan is beismerik, hogy ízlik nekik, vagy a világért ki nem mondanák, de repetáznak :)) és ugye ez sem kis elismerés. Na mi is így jártunk.


Íme egy kis morzsa az ebéd közben folytatott beszélgetésünkből:

Apa: "Ennek a töknek kicsit olyan íze van, mintha hús is lenne benne..."
Én: "Ez padlizsán... :))) Talán a fűszerezés miatt..."
Apa: " Akkor merek még egy tányérral, hogy el tudj mindent mosogatni :))) Amúgy kérsz még belőle???"
Én: (nem szólok semmit, csak mosolygok szépen csendben, persze magamban :)))

Következtetés: Ha éhes a pasi egy picit bármiből eszik :))) Aztán rájön, hogy nem is akartuk megmérgezni :))