Be kell vallanom Nektek valamit mégpedig azt, hogy nem szeretek palacsintát sütni. :)) Enni azt nagyon szeretem, de a sütésével általában problémám adódik. A gondok már rögtön az első adag sütése közben jönnek. Tudniillik valahogy az elsőm az átfordítás során vagy elszakad vagy rosszabb esetben át sem tudom fordítani, mert beleragad a serpenyőmbe (ami egyébként teflon és az első sütés előtt mindig kikenem hajszálvékonyan olajjal ----> és mégis vagy inkább mégsem sikerül :(((( Persze ilyenkor jön a jól bevált trükk és lehet már rögtön palacsintát enni, méghozzá finom cukrosat :))) Aztán ha véletlenül a következő sem sikerül, akkor már nem is olyan klassz a cukros palacsinta, mert ugye ki akar csak cukrosat enni, amikor számtalan más variáció is létezik.. Volt ilyen is egyébként, hogy végigbénáztam és sok-sok cukros palacsintát ettem. Ezért az utóbbi időben rákaptam az amerikai palacsintára, mert azt nem tudom elrontani és ugyanolyan finom. Most viszont nem volt itthon tejem csak buborékos ásványvizem és palacsintát kívántam Hogy mi ilyenkor a teendő?? Megpróbálni és reménykedni, hogy most összejön és lássatok csodát sikerült is :))) Talán már nem is lesz olyan mumus a palacsinta sütés...
Hozzávalók:
Hozzávalók:
- 2 tojás
- só
- durumliszt (csak úgy szemmértékre)
- buborékos ásványvíz (szintén szemmértékre)
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 kiskanál foszfátmentes sütőpor
- A tojásokat a sóval és a sütőporral kikeverem. Hozzáadom az ásványvizet is és annyi lisztet, hogy a tésztám "palacsinta állagú" legyen. Ekkor hozzákeverek még egy pici olívaolajat is.
- Hajszálvékonyan kikent serpenyőben kisütöm a palacsintákat.
- Ezúttal a levendulás- mézes sárgadinnye lekvárommal ettem, mert már igazán kíváncsi voltam rá. Nekem bejött ;))
10 megjegyzés:
Nagyon kis csinosak lettek! Legyőzted azt a mumust! :)))
Petra,
Nagyon remélem, hogy tényleg legyőztem ezt a mumust és ezentúl már bármikor bármennyi palacsintát meg tudok sütni bénázás nélkül ;))
Nagyon guszta:) Nem vagy egyedül, bár én csak simán útálom sütni. Emlékszem mikor anyukám nekifogott palacsintát sütni, legalább 100-at sütött, na erre én sosem bírnám rávenni magam.
Trollanyu,
100-at?? Na ennyi palacsintát én sem vállalnék be, de azért néha jólesik párat befalni :))
Nagyon ügyes vagy, hogy bevállalod a palacsinta sütést! Szépek lettek!
Nekem valahogy nem megy :( Csak akkor eszünk palacsintát, ha édesapám süt....ilyenkor legalább 100-at megsüt, hogy mindenki jól lakjon a palacsintával egy darabig:P
Okki,
Én sem vagyok egy palacsintasütő mester, de muszáj gyakorolni, mert szeretem :))) Na meg én általában 10-15 db-ot sütök egyszerre, ezt a mennyiséget még nem lehet megunni :))
Én is jobban szeretem megenni, mint sütni, de azért készítek. Nagyon kis csinosak lettek.
Rita,
Köszönöm! Akkor ezek szerint nem csak én állok hadilábon a palacsintasütéssel. A hozzászólásaitokat olvasva megnyugodtam :))
Én tejet is szoktam rakni a tésztájába, meg kevés cukrot is, és sütőport egyáltalán. Én sötétebre is szoktam sütni, olyan aranybarna színűre, amit ugye a cukortól kap, így tanultam mamától és anyutól. Teflonosban nem szokott odaragadni nekem.
De akkor már te is megbírkóztál az odaragadással, és az a dzsem is valami nagyon finom lehet.
Kati,
Én még a teflonos serpenyővel is tudok bénázni :)) Amúgy eddig én sem tettem bele sütőport, csak most arra gondoltam kipróbálom hátha működik és bejött :)) Ja és szerintem a durumliszttől lett ilyen szép sárga a palacsintám és dzsem tényleg nagyon finom :))
Megjegyzés küldése