Keresés ebben a blogban

2011. szept. 30.

Hideg szezámmagos tészta

Jelentem belekezdtem a kipróbálandó receptjeim kipróbálása nevezetű projektembe :)) Végre már épp itt volt az ideje, mert lassan annyi receptet sikerül felhalmoznom, amit képtelenség lesz mindet végig sütni-főzni.. Pedig némelyikért igazán kár lenne. Első körben egy egyszerű tésztára esett a választásom. Akár egy kínai receptkönyvből is leshettem volna, de ehelyett megint csak Tücsök Bogárnál akadtam erre a klassz kis receptre.

Hozzávalók:

  •  1/2  zacskó durumlisztből készült spagetti tészta
  • 4 ek. szezámmag
  • 2 ek. balzsamecet (mert nincs rizsecetem...)
  • 5 ek. szójaszósz
  • 2 ek. méz
  • 2 ek. szezámolaj
  • 50 dkg csiperkegomba
Elkészítés:
  1. A szezámmagot szárazon megpirítjuk, majd hagyjuk kihűlni.
  2. A gombát megtisztítjuk és vékony szeletekre szeljük. Majd a tésztával együtt kifőzzük a már lobogó vízben. Miután megfőtt lecsepegtetjük és hideg vízzel átmossuk.
  3. Egy nagyobb tálban vagy akár serpenyőben összekeverjük a balzsamecetet, szójaszószt, mézet, szezámmagolajat. Hozzáadunk egy pici sót is és belekeverjük a kihűlt szezámmagot. Összekeverjük a gombás tésztával és már ehetjük is :))


2011. szept. 29.

Sokoldalú blogger díj és ajándék Katától

Na az úgy volt, hogy én kis naivan gratuláltam Barbinak a sokoldalú blogger díjához, aminek az lett az eredménye, hogy továbbadta nekem is. Barbi köszönöm!!! De mindenféle hátsószándék nélkül örültem veled... Most meg melózhatok én is. Na jó nem szemrehányásnak értem, de ahogy Te is írtad jó dolog ilyen díjakat kapni. Csak ne lenne olyan sok meló velük. Na nem is panaszkodok tovább, mert még a végén legközelebb nem kapok díjakat és akkor meg szomorú leszek :))
Íme a díj:


A továbbítás pedig úgy működik, hogy akit sokoldalúnak gondolunk annak küldjük el bátran :))

Tőlem, Nektek sok szeretettel :))

Aztán, hogy az ajándékom se maradjon el, azt is megmutatom. Kata nyereményjátékot hirdetett és ha ráklikkeltek a linkre láthatjátok, hogy a tündéri kisfia Barnus az én nevemet húzta ki. Kata köszönöm szépen a klassz ajándékot, ígérem sütök valami nagyon finomat az alapanyagokból, amit küldtél. Most, hogy van tonkababom legalább az egyik ilyen receptedet tuti, hogy kipróbálom. Csak még választanom kell, ami elég nehéz, ennyi recept közül! :)) Ja és isteni finom illata volt már a borítéknak is amit hozott a postás. Én hibbant szagolgattam is egy darabig, mielőtt kibontottam volna :))

Remélem nem haragszol, hogy kölcsönvettem a képed (de egyszerűbb volt, mint lefényképezni ;)


2011. szept. 28.

Tari Annamária: Y generáció

Kép innen származik


Ha már elég régóta követitek a blogom bizonyára észrevettétek, hogy bizony a recepteken kívül másfajta bejegyzések is olvashatók itt. A címkéim között találhattok olyanokat is mint pl. élménybeszámoló, közérdekű közlemény, film és boszorkánykonyha. Most egy újabb címkével bővítem a sort, ami nem más mint a könyv kategória. Már eredetileg is a blog indításakor úgy terveztem, hogy nem feltétlenül csak recepteket szeretnék ide írni, megosztani Veletek hanem mindenféle érdekes dolgot, ami éppen megtörtént velem, vagy olvastam, láttam, vagy akár hallottam. Aztán egy idő után nagyon elmentem a gasztos irányba, amit persze nem bánok, de most mégis úgy érzem itt az ideje egy kis újításnak. A receptek maradnak, de beiratkoztam a helyi könyvtárba és ezentúl olvasni is fogok. Réges-régen nagy könyvmoly voltam. Lehet újra az leszek?? Meglátjuk/meglátjátok...

A könyv borítójáról:

Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban.
Nincs könnyű dolguk…
Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására.

És akkor az én véleményem...
Könyvet általában két szempont szerint választok: ismerem az írót és tetszett már könyve vagy meglátok egy olyan címet, ami megfog. Ezúttal az Y-generáció a címével fogott meg. Én magam is ennek a generációnak a tagja vagyok. A könyv élethű tükröt mutat a jelen kor fogyasztói társadalmáról, amelyben már fel sem kell állnunk a számítógépünk mellől, ahhoz hogy a barátainkkal chat-eljünk, megosszuk az örömünket/bánatunkat egymással egyes közösségi portálokon, ételt rendeljünk, híreket olvassunk, blogot írjunk, játszunk és így tovább. Én azt gondolom, hogy jó dolog ez a technikai fejlődés, de ugyanakkor nem szabad abba a csapdába esni, hogy megengedjük a virtuális világnak, hogy beszippantson. Mert akkor nincs menekvés és igazi függőkké válunk.. No meg az a sok adat sem bír mindig információ értékkel, ami ide felkerül. Még mindig jó dolog a kissé földhöz ragadott, hétköznapi dolgok beépítése az életünkbe, mint például egy könyv elolvasása. Én például imádom lapozgatni, nézegetni kézbe fogni a könyveket és olykor az utolsó oldalra tévedni, hogy tudjam az lesz e a történet vége, amit szeretnék.. és persze igazi könyv rajongóként a könyvek illatát is szeretem. Szeretem, hogy bármikor elérhető vagyok telefonon és bármikor ott van amolyan biztosítékként vészhelyzetek esetére. Olykor mégis eszembe jut, hogy nem történik nagy katasztrófa ha nem viszem magammal, hisz a gyerekkoromban még a vezetékes telefon is nagy számnak számított és akkor is boldogan éltünk... Azt gondolom ebben a világban is meg kell találni az egyensúlyt és éppen annyi időt tölteni a technikai vívmányok társaságában, amik megkönnyítik az életünket és lehetőleg ezen kívül ne felejtsünk el ÉLNI, élvezzük a természet szépségeit az élet hétköznapi csodáit és persze merjünk álmodni ;))

2011. szept. 27.

1. év

A képet itt találtam...


Hát eljött ez a nap is! 1 évesek lettünk, na nem mi csak a blogom.. Szinte el sem hiszem, hogy már 1 egész éve írom a kis receptjeimet kisebb nagyobb lelkesedéssel. Bár az is vicces, ahogy eszembe jutott, hogy aktuális lesz nálam is a szülinap ünneplés. Tegnap ugyanis láttam, hogy Mrita is éppen szülinapot posztolt. Kétségbeesetten elkezdtem kattogni, hogy minta én is tavaly szeptemberben kezdtem volna el írni a blogom. Aztán meg az jutott az eszembe, hogy mi van, ha már volt az évforduló én meg lemaradtam róla??? Gyorsan rákattintottam az első bejegyzésemhez és nyugtáztam magamban, hogy épp nem maradtam le semmiről, mert én bizony 2010.09.27.én indítottam el az én kis szívem csücskét :)) Tehát kedves Rita 1 nappal idősebb a blogod az enyémnél :))

Bevallom néha lusta voltam és nem volt kedvem posztolni még azokat a bejegyzéseimet sem amiket már rég előkészítettem.. mert ilyenek is voltak, gondolva a lustább napjaimra. Mégis oly jó volt ez az egy év itt köztetek, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy ne folytassam. Persze majd előbb-utóbb biztosan több recept is születik. Mondjuk, ha már rendszeresen lesz főkóstolóm és nem csak a saját számíze szerint főzök. Addig viszont gyakorolok szorgalmasan. Receptem van hozzá bőven, hiszen jobbnál-jobb recepteket mentek le nálatok szinte minden nap. Szakácskönyvet tuti nem kell vennem egy jó darabig :))) Inkább csak az a baj, hogy a sok receptből nehéz lesz válogatnom, de majd megoldom. No meg ennél nagyobb dilemmám sosem legyen :)))

Arra gondoltam, hogy nem jövök holmi statisztikai adatokkal, hogy mi történt nálam az elmúlt 1 évben. Inkább szeretném nektek megköszönni, hogy jöttetek, olvastatok, a megjegyzéseitekkel bátorítottatok vagy épp tanácsokkal láttatok el, a sok jó játékot és díjakat és persze köszönet még a sok receptért is! No meg azért is, hogy így virtuális barátságokat kötöttünk! :))

Várlak Benneteket az elkövetkező 1 évben is ;))

Na meg, hogy egy kis kedvet is csináljak úgy döntöttem, hogy karácsonyra valami játékot is kitalálok. Így marad még bőven időm kigondolni az ajándékokat és a játék menetét is... Addig is kukkantsatok be hozzám, ha van kedvetek ;))

2011. szept. 26.

Zöldborsó krémleves

Ha leves, akkor inkább hús nélküli és természetesen krémleves. Én a krémlevesek készítését nem szoktam túlbonyolítani. Pontosan azért szeretem az ilyesfajta leveseket is, mert nincs vele sok macera, finom és rövid időn belül lehet is enni.

Hozzávalók:
  • 400 g zöldborsó
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • víz
  • só, bors
  • 200 ml főzőtejszín
Elkészítés:
  1. Felkockázom a megtisztított vöröshagymát, majd felszeletelem. Ilyenkor egyáltalán nem figyelek az aprólékos szeletelésre, mert nincs is rá szükség.
  2. A zöldborsót a felaprított hagymával együtt sós vízben puhára főzöm. 
  3. Kiválogattam mondjuk 100 g-ot a megfőtt borsóból és félretettem.
  4. A többi borsót a főzővizével együtt a turmixba öntöttem, hozzáadtam a főzőtejszínt. Borssal ízesítettem (Jó sok bors került bele ismét ----> kicsit meglódult, de én amúgy is nagyon szeretem a borsot, szóval nem lett gond. Bár a főkóstolóm szerint "szünetes" leves lett. Szünetes= meg kell az evés közben állni pihenni, mert annyira borsós :)))
  5. Összeturmixoltam.
  6. Összekevertem a különvett egész borsókkal (amit sajnos a kép nem ad vissza...) és tálaltam. Nem sokkal tovább tart elkészíteni, mint amennyi ideig gépeltem :)))


2011. szept. 23.

Currys csirkemell kuszkusszal

Az alap ötletet a Blikk Nők Konyha 2011/09. száma adta, mégpedig a  "Csirkemell marokkói kuszkusszal" recept volt az inspiráció forrása. (Amit most nem írok le, mert csak ihletet adott és nem egyezik meg az én receptemmel. Viszont jó ötletadó volt a konyha polcomon árválkodó kuszkusz felhasználásához.)  Az újságot egyébként a a benne szereplő gombás receptek miatt vettem meg. Bár, hogy őszinte legyek szívesen olvastam volna még több gombás receptet.. Na jó, azért így is akad kedvemre való a választékból :)) és persze a többi receptből is. Akkor jöjjön a recept... ami megint azért volt jó, mert gyorsan kész van és nem kell sokat várni az ebédre. Éljen az egyszerűség :))

Hozzávalók:
  • 2 nagyobb csirkemell
  • olívaolaj
  • fűszerek: só, bors, curry, gyömbér
  • kuszkusz
  • narancslé
  • mazsola
Elkészítés:
  1. A húst megmosom, felkockázom, megszabadítom a hártyás részektől, ha esetleg található rajta. Sóval, borssal, curryvel és gyömbérrel  ízesítem.
  2. Olívaolajon puhára sütöm a fűszerezett húst.
  3. A mazsolát átmosom és beáztatom.
  4. A narancslevet felmelegítem, belekeverem a beáztatott mazsolát és annyi kuszkuszt, amennyit felvesz. Fedőt teszek rá és hagyom, hogy a saját gőzében megpuhuljon. (mire a hús elkészül már a kuszkusz is réges-rég ehető lesz)

2011. szept. 20.

Fahéjas- fehér csokis keksz

Kicsit újragondolva a Csokoládés pöfeteg receptemet, született meg ez a keksz, mert így ránézésre pöfetegnek semmiképpen sem nevezhető. Nem tudom miért terült így el, lehet több csokit kellett volna bele tennem??? Ha van ötletetek nyugodtan írjátok meg. Bár, hogy őszinte legyek nálam legtöbbször nem a látvány a mérvadó, sokkal inkább az számít, hogy milyen íze van egy ételnek. Persze nem túl gusztusos ételek azért nálam sem jöhetnek szóba, van egy bizonyos határ, na :)))

Hozzávalók:
  • 1 tábla fehér csoki
  • 8 dkg fehér liszt + 4 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt 
  • 1 tk. sütőpor
  • 2 tk. fahéj
  • csipet só
  • 10 dkg vaj
  • 6 ek. méz
  • 1 tojás
  • porcukor a hempergetéshez
Elkészítés:
  1. A vajat és a fehér csokit vízgőz felett megolvasztom.
  2. A liszteket, a sót, a sütőport és a fahéjat összekeverem.
  3. A lisztes keverékhez hozzáadom a tojást a mézet és a kihűlt (de még nem megdermedt) fehér csokis masszát). Alaposan átkeverem. Szintén elég formázhatatlan állagot kaptam. Így 1 napig a hűtőben pihentettem, hogy összedermedjen.
  4. Az összeállt masszából gombócokat formáztam, porcukorban meghempergettem őket és szilikonfóliával kibélelt (rájöttem, hogy határozottan praktikus a szilikon fólia kekszek sütésénél, könnyebb elmosogatni és könnyedén kiszedhető a sütőből nem kell késsel vagy egyébb eszközzel bajlódni :)) sütőben megsütöttem.

2011. szept. 18.

Padlizsános tészta, avagy hogyan vegyünk rá egy pasit hogy ne csak húst egyen :))

Remélem nem unjátok még a padlizsánt, mert én bizony még nem teltem be vele. Ezt a tésztát még a többi padlizsános receptemmel hasonló időpontban főztem, de eddig itt nem került sorra. A receptet nem túl nagy keresgetés közepette a Kifőztük magazin 2011/7. számából (amit most technikai okok miatt nem tudok belinkelni) varázsoltam elő. Nekem rögtön megnyerte a tetszésemet. Ha nem bánjátok, most az elkészítés helyett kissé rendhagyó módon és talán picit lustaságból is (azt az újságból is el tudjátok olvasni, ha így kép alapján felkeltettem az érdeklődéseteket) inkább egy szokásos itthoni történetet mesélek el. Elsősorban magamnak készítettem ezt az ételt, mégis úgy alakult, hogy apukámmal ketten ettük. Apa kérdezi: Mi az ebéd? Mondom: padlizsános tészta... Jön a szokásos pasis reakció. Már nem is kell mondania mire gondol, látom az arckifejezéséből is.. Na ebben már megint nincs hús...tuti nem finom, de azért éhes vagyok, eszek belőle egy picit... Aztán persze ilyenkor szoktak jól meglepődni a pasik. :)) Vesznek egy kisebb adagot, megeszik. Közben morfondíroznak, hogy ez nem is olyan rossz. Ha szerencsénk van még hangosan is beismerik, hogy ízlik nekik, vagy a világért ki nem mondanák, de repetáznak :)) és ugye ez sem kis elismerés. Na mi is így jártunk.


Íme egy kis morzsa az ebéd közben folytatott beszélgetésünkből:

Apa: "Ennek a töknek kicsit olyan íze van, mintha hús is lenne benne..."
Én: "Ez padlizsán... :))) Talán a fűszerezés miatt..."
Apa: " Akkor merek még egy tányérral, hogy el tudj mindent mosogatni :))) Amúgy kérsz még belőle???"
Én: (nem szólok semmit, csak mosolygok szépen csendben, persze magamban :)))

Következtetés: Ha éhes a pasi egy picit bármiből eszik :))) Aztán rájön, hogy nem is akartuk megmérgezni :))


2011. szept. 16.

"Cherry on top" díj

Ezt a díjat háromszor is sikerült megkapnom :)) Mégpedig Okki, Katuci és Flóra voltak olyan kedvesek, hogy továbbadták nekem. Köszönöm szépen Nektek!!!



A díj szabálya szerint 10 bloggernek kell tovább küldeni, mégpedig azoknak, akik blogján van  "némi extra". Ez azért is nehéz feladat, mert szerintem olyan, nincs hogy valakinél ne lenne "némi extra". Elég csak a receptek a gyönyörű fotók, a bejegyzések, a dizájn vagy éppen a kedves hozzászólások között szemezgetni és kiderül, hogy minden blog tele van extrákkal és egyedi jellemzőkkel...

Ráadásul, ha jól látom már nagyon sokan meg is kaptátok és közzé is tettétek! Szóval kedves blogger társak fogadjátok mindnyájan sok szeretettel tőlem ezt a díjat, mert minden blogban lakozik nem is csekély extra :))

2011. szept. 15.

Normandiai almás pite

Nálunk hétvégén lesznek a szüreti napok. Jönnek vendégek is hozzám, ezért valami édességgel is meg szeretném őket lepni. Most erre a Stahl Judit féle receptre esett a választásom (A linken olvashatjátok az eredeti receptet). Itt-ott megint módosítottam rajta, a legnagyobb változás talán az, hogy kihagytam a töltelékből az almapálinkát. Tudni illik ugyanis, hogy én nem szeretem süteményekbe az alkoholt. Azért biztos vagyok benne, hogy így is el fog fogyni :))

Hozzávalók:

A tésztához:
  • 15 dkg fehér liszt és 5 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
  • 2,5 ek. méz
  • fél kávéskanál só
  • 1 kiskanál sütőpor
  • 10 dkg hideg vaj
  • 2 tojássárgája
A töltelékhez:
  • 1 kg alma
  • 1 citrom
  • 5 dkg vaj
  • 1 vaníliarúd kikapart magjai
  • 4 ek. méz
A kenéshez:
  • 1 tojásfehérje
A pite tetejére:
  • 3 dkg vaj
  • 2 ek. méz
Elkészítés:
  1. A töltelékhez az almát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük.  A citrom héját lereszeljük. Az almaszeletek 1/4-ére citromlevet csepegtetünk és betesszük a hűtőbe. A többi almához hozzákeverjük a reszelt citromhéjat.
  2. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a citromhéjas almát, a vaníliarúd kikapart belsejét, 1 dl vizet és 4 ek. mézet (ez az alma édességétől függ). Puhára pároljuk az almát, úgy hogy elfője a levét. Botmixerrel, krumplinyomóval pürésítjük. (opcionális, kinek mije van és mihez van kedve. Hagyjuk kihűlni.
  3. A tésztához a liszteket, a sót és a sütőport összekeverjük. Belemorzsoljuk a vajat, majd a méz és a tojássárgáják hozzáadásával tésztát gyúrunk belőle. Ha szükséges adjuk hozzá vizet is.
  4. A tésztát 30 percre hűtőbe tesszük. Közben a sütőt előmelegítjük, a tortaformát pedig kivajazzuk.
  5. A tésztát kivesszük a hűtőből, gombócokra osztjuk és egyenletesen elosztva a formában elegyengetjük. Több helyen megszurkáljuk villával, majd sütőpapírt terítünk rá, a papírra nehezéket öntünk (én pl. fehér babot) és 10 percig így sütjük. További 5 percig sütőpapír nélkül sütjük, majd még így forrón vékonyan megkenjük a tojásfehérjével és rácsra téve kihűtjük.
  6. A kihűlt tésztára egyenletes rétegben elsimítjuk az almapürét. A tetejét kirakjuk a félretett alma szeletekkel, amelyekre rámorzsoljuk a 3 dkg vajat és rácsurgatjuk a 2 ek. mézet. A pitét aranybarnára sütjük.

2011. szept. 11.

Paprika krém, amolyam Erős Pista szerűség házilag

 Tavaly találtam egy ehhez hasonló paprika krém receptet, kicsit változtattam rajta. Azaz a saját ízlésemre alakítottam :)) Így jött a lent recept. Gondoltam milyen jó lesz nem kell annyi Erős Pistát vásárolni, mert mi nagyon szeretjük, amikor jó csípős lesz tőle a levesünk :)) Tavaly óvatosabban bántam a csilivel, így nem is lett elég csípős. Csak amolyan paprikakrém született, de az is jól fel tudja dobni a levesek ízét :))

Hozzávalók:
  • 2 kg pirospaprika
  • 1 db csili paprika (ha nincs 1-2 ek. csili por)
  • 2 evőkanál balzsamecet
  • 3 tk. só
 Elkészítés
  1. A paprikákat megmostam és sütőpapírral bélelt tepsiben a sütőben  megsütöttem őket. Egy tálba szedtem ki a sült paprikákat, amit pár percre folpackkal lefedtem. Valahol olvastam, hogy így könnyebben le lehet húzni a héjukat, hát azóta én így csinálom :)) Lehúztam a paprikák héját és a csumáját eltávolítottam.
  2. Majd a  turmixba tettem a paprika húsát a többi hozzávalóval együtt. Összeturmixoltam és előre kicsírátlanított üvegekbe mertem. Száraz dunsztban hűtöttem ki.



      2011. szept. 7.

      Zakuszka

      Mint, már észrevehettétek imádom a padlizsánt. Kísérletezek is mindenféle belőle készíthető étellel. Ezúttal arra gondoltam kipróbálom a zakuszkát, hátha télen is csemegézhetek a kedvenceimből. Ha jól emlékszem egyszer már készítettem egy zakuszkához hasonló padlizsánkrémet. Csak abban nem volt cukkini és az valamiért nem lett a kedvencem. Kicsit félve, de annál nagyobb remények közepette vágtam bele az újabb kísérletbe. Kóstolás után viszont kellemesen csalódtam. Nem tudom, hogy csak a cukkini tette -e,de ezt az új változatot imádtam :))


      Hozzávalók:
      • 2 padlizsán
      • 1 cukkini
      • 3 vöröshagyma
      • 3 zöld paprika, 1 nagyobb vastag húsú piros paprika
      • 3 paradicsom
      • 1 dl olaj
      • 4-5 babérlevél
      • 4 tk. bazsalikom
      • 4-5 tk. só
      Elkészítés:
      1. A paradicsomokat pár percre forró vízbe tettem, majd hideg vízben áztattam őket. Így könnyedén le tudtam húzni a héját.
      2. A többi  zöldségeket megmostam (amiket persze kellett) és meghámoztam ill. megpucoltam. Felkockáztam az összes zöldséget.
      3. Az olajat felhevítettem és hozzáadtam a felaprított zöldségeket. Nekem akkora adag lett, hogy éppen belefért egyszerre a serpenyőmbe. Nem tudtam volna kevergetni, így kb. 1 dl vizet is öntöttem alá. Amikor összeestek a zöldségek időnként megkevergettem. Összességében szerintem 2 óráig is főztem.
      4. Lehet másoknál nem szokás, de én összeturmixoltam az egészet. Majd előre csírátlanított üvegekbe tettem és száraz dunsztban hűtöttem ki.
      5. Ebből a mennyiségből 4 kis üveggel lett.

      2011. szept. 4.

      Pangasiusfilé tejszínes lencsével

      Ezt a receptet már régebben kinéztem magamnak. Persze sok recepttel vagyok így, ezért van az, hogy kinézem a nekem tetsző ételeket aztán amikor amelyikre éppen kedvem szottyan azt készítem el. A recept egyébként a Blikk Nők konyha 2011/01.es számában olvasható, persze apró módosítások az én változatomban itt-ott vannak, de ha az eredeti receptet szeretnétek kipróbálni a lapban megtaláljátok :))

      1. Áztassunk hideg vízbe 25 dkg vörös lencsét néhány órára. Majd főzzük puhára babérlevéllel fűszerezett vízben. Itt kell megjegyeznem, hogy most először készítettem vörös lencsét és olyan gyorsan megpuhult, hogy alig tértem magamhoz. :)) Azt hittem órákig főzni kell majd, mint a sima lencsét ehhez képest kb. fél óra alatt már puha is volt. wow :))) (Azt hiszem sűrűbben fogok ezentúl lencsét enni, ha ilyen gyorsan is meg lehet főzni)
      2. Locsoljunk meg 4 szelet pangasiusfilét (kb. 60 dkg)1 ek. citromlével. Sózzuk meg, majd süssük meg olívaolajon pár perc alatt.
      3. A serpenyőben maradt olajon kezdjünk el pirítani 2 db csíkokra vágott sárgarépát és 1 db csíkokra vágott uborkát. Sózzuk, borsozzuk meg. Végül adjuk hozzá az 1 dl tejszínt. Keverjük össze a lencsével és a pangasiusfilével tálaljuk.



      2011. szept. 2.

      Virslis copfok

      Na engem is utolért a virslis copf láz. Hiába a legnépszerűbb receptekből, amik szinte az összes blogon végigsöpörnek nem illik kimaradni. Marad a sorbaállás és a reménykedés, hogy nem véletlenül készítetek el ennyien az adott ételt. Tehát nem csak menő, hanem finom is.

      A receptet 4gyerektől vettem kölcsön.

      Hozzávalók:
      • 25 dkg liszt fehér liszt
      • 25 dkg tk. tönköly liszt
      • 3,5 dl tej
      • 3 dkg élesztő
      • 1 ek. méz
      • 1 tk. só
      • 5 dkg olvasztott vaj
      • 1 tojás a kenéshez
      • szezámmag a szóráshoz
      Elkészítés:
      1. Az élesztőt a langyos tejes mézben felfuttatom. A tésztát összegyúrtam és megkelesztettem.
      2. A formázást Bence/Emőkééknél lestem el.
      3. Az elkészült copfokat megkentem tojássárgájával, megszórtam szezámmaggal és végül megsütöttem.