Mostanában délután egyre többször azon kaptam magam, hogy csak gyönyörködök a naplementében. Olyan szép tud lenni, ebben az igazi tavaszi időben. Persze becsapás, mert hol van még a tavasz. Csak most éppen olyan jó meleg van, hogy akarva akaratlanul ezt az évszakot idézi meg bennem. Valahogy az utóbbi időben mindig megakad a tekintetem az ablakomon, amikor megy le a nap. Két nap nem bírtam megállni, hogy ne készítsek képeket is. Ilyen az "én" naplementém:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése